Charles F Haanel

Charles F. Haanel 1866. május 22-én született Ann Arborban, Michigan államban, Hugo és Emeline Haanel gyermekeként. Karrierjét irodai kisegítőként kezdte egy St. Louis-i vállalatnál, ahol tizenöt évig dolgozott. A boldogabb élet reményében felmondott, hogy saját vállalkozásba fogjon. 1898-ban Haanel meggyőzött néhány befektetőt, hogy az Új-Mexikó állambeli Tehuantepee kiváló hely lenne cukornád- és kávétermesztésre. Őt tették meg a vállalkozás vezetőjének, amely a kezdetektől fogva sikeres volt. Az üzlet meredeken ívelt felfelé, így a befektetők és Haanel is meggazdagodott általa. Haanel 1905-ben megalapította a Kontinentális Kereskedelmi Vállalatot, amely a cukornád- és kávéültetvényeken kívül még további hat céget foglalt magában. Abban az időben 2 és fél millió dolláros értékével egyike volt a világ legnagyobb konglomerátumainak. A sikereken felbuzdulva Haanel további cégeket alapított, amelyek tovább gyarapították vagyonát: a Sacramento-völgyi Fejlesztési Vállalatot, szőlőültetvényeket és egy bányásztársaságot is. Az összes vállalatnak ő volt az elnöke, sikerük és növekedésük neki volt köszönhető. 1885-ben Haanel feleségül vette Esther M. Smith-t, akitől egy fia és két lánya született. Miután felesége 1901-ben meghalt, 1908-ban elvette Margaret Nicholsont. Bizonyos források szerint a lányai még most * is élnek. Üzleti érdekeltségei mellett Haanel tagja volt a Keystone Lodge-nak, az Amerikai Szerzők Ligájának, a Pszichológiai Kutatások Amerikai Társaságának, a St. Louis-i Embervédelmi Társaságnak, a St. Louis-i Kereskedelmi Kamarának és az Amerikai Tudományos Ligának. Harmincketted fokú szabadkőműves, a Shriner Alapítvány és a Missouri Atlétikai Klub tagja.

Haanel 1949. november 27-én halt meg, 83 éves korában. A St. Louis-i Bellefontaine temetőben helyezték örök nyugalomra.

Magyarul megjelent legsikeresebb műve a: Mesterkulcsrendszer

Az anyag erő nélküli, passzív, tehetetlen. Az elme erő, energia, hatalom. Az elme alakítja és irányítja az anyagot. Minden forma, amit az anyag felvesz, nem más, mint egy már létező gondolat kifejeződése. A gondolat azonban nem képes mágikus átalakulásokra, a természet törvényeinek engedelmeskedik, természeti erőket lendít mozgásba, a természet energiáit szabadítja fel, viselkedésünkben és tetteinkben ölt testet, ez pedig visszahat a körülöttünk élőkre, végeredményben pedig egész környezetünkre. A gondolatnak megjelölhető forrása van, és mivel teremtőerővel is rendelkezik, mindent megteremthetünk magunknak, amit csak szeretnénk.