A kritika - bármennyire vitathatatlan jószándékú is- ritkán kellemes. Bármilyen érzékeny és elegáns is legyen a visszajelzés, akit kritizálnak, ritkán érzi jobban magát tőle.

De a visszajelzés az élet része. Fontos, hogy megtanuljuk megfelelően kezelni, saját nyugalmunk érdekében. A kritika - pozitív és negatív - elengedhetetlen előfeltétele a növekedésnek és a személyiségfejlődésnek . A visszajelzések nélkül aligha lenne lehetőségünk tanulni a hibáinkból . És még csak nem is kell, hogy tévedés legyen: a kritika azt is megmutathatja, hogyan lehet javítani a dolgokon. És mi is profitálunk mások hibáiból, tapasztalataiból.

De pontosan mi is a különbség az építő és a destruktív kritika között:

• Az építő kritika nemcsak a hibákra öszpontosít, hanem mindig az optimális megoldásra törekszik. Lényege, hogy az építő kritika tiszteletteljes és előnyös, alternatívákat mutat fel, és igyekszik előállni a saját releváns javítási javaslataival. Az építő kritika nemcsak helyénvaló, hanem konkrét kiváltó okokra összpontosít.
• A destruktív kritika viszont támadni, ártani, lehúznii akar. Lényegében se nem releváns, se nem jóindulatú. Ez inkább egy lelki pofon a bíráltnak. A pusztító kritika általában közvetlenül egy személyre irányul. Nem a magatartás kritizálása vagy a jövőbeni hibák elkerülése a cél, hanem a címzett személyes megtámadása és elgyengítése. Durva, sértő és lekicsinylő szóválasztás jellemzi. 

Magától értetődik, hogy a második változat nem eredményez tanulási hatást , és a kapcsolatok sem javulnak tőle. Bárki, akit rombolóan kritizálnak, úgy érzi - jogosan - rosszul bántak vele, bizonytalannak, és dezorientáltnak érezheti magát. Sokan ezután jelentős önbizalomhiánnyal küszködnek - képességeiket vagy felfogásukat illetően.

De a legnagyobb különbség az építő és a destruktív kritika között továbbra is a kritikus szándéka. A destruktív kritikusok nem akarnak javítani semmit, hanem - a ahogyan, amint azt a megnevezés is sejteti- pusztítani akarnak.  Az emberek (mind a főnökök, mind a kollégák) általában destruktív kritikákhoz folyamodnak. Sokan azzal akarják fényezni magukat, hogy lekicsinylik a másikat, irigyek, illetve bosszút akarnak állni.

De hát, hogyan kezeljük ezeket a dolgokat?  És hogyan reagáljunk egy rossz kritikára?

Alapvetően még akkor is, ha szinte mindig személyesen téged támad - kérlek, ne vedd személyesen a pusztító kritikát! Nehéz, fáj, idegesítő. Tudjuk. De éppen ezzel az érzelmi reakcióval adod meg a (pusztító) kritikusnak azt, amit akar - és ezzel csak olajat öntesz a tüzre. Végső soron csak azt tudod tenni, hogy nem reagálsz azonnal a személyes támadásokra. Tedd világossá magadnak, hogy az, akivel beszélsz, valójában csak kapálózik, azért akar lehúzni, mert különb vagy nála. Azért már mindenképpen, hiszen Te nem folyamodsz ilyen minősíthetetlen eszközökhöz. Ne add meg neki az örömöt, hogy lealacsonyodj a szintjére! Nézz rá és mosolyogj...

A legegyszerűbb lehetőség és egyben a leghatékonyabb is: kíméld meg magad a reakciótól, és hagyd figyelmen kívül a destruktív kritikát . Inkább az élet igazán fontos dolgaira és a pozitív emberekre koncentrálj.

Vannak más lehetőségek is a pusztító kritikák megválaszolására, amennyiben valami mást szeretnél. Akár néhány építő módon is - anélkül, hogy szükségtelenül megnehezítenéd vagy energiát pazarolnál. 

1. Ne vedd személyeskedésnek!

A pusztító kritika célja, hogy személyesen téged bántson. És pontosan ezt nem szabad megengedned. Ehelyett kérdezd meg magadtól, hogy miért akar téged személyesen megtámadni? Egy irigy kolléga, aki csak fel akarja ecsetelni összezúzódott egóját? Minél hamarabb átlátod a taktikát, annál könnyebb lesz érintetlen maradni. Inkább használd ki az alkalmat, hogy edzed, a szellemi függetlenséged és szellemi erődet.

2. Ne támadj vissza!

 . Ehelyett mutass szuverenitást - például humorral: "Tényleg te vagy a legrosszabb!" - "Úgy van, a legjobb mindig az utolsó." Aki ilyen gyors észjárásúan reagál, az minden szelet kivesz, a másik vitorlájából. Másrészt egy sértés teljes figyelmen kívül hagyása, valódi nagyszerűséget mutat.

3. Mentsd meg magad a védekezéstől:

Ha pusztító kritikáról van szó, a másik személy egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy megértsen. Ha megpróbálnád megvédeni magad, új lehetőséget adsz neki a támadásra. A jó út: Ne menj bele a magyarázkodásba. 

4. Kérdezd meg magad

A lényeg nehezebb része: ha destruktív kritika ér téged, az azért is lehet, mert van benne igazságmag. Ez semmiképpen sem indokolja a romboló hangnemet, a kritika módját. Ezért minden kritikát, mindig önreflexióra használj , és próbálj valami pozitívat levonni a visszajelzésekből . Bontsd fel a kritikát alkotóelemeire , és nézd meg, miből tanulhatsz. Viszont, továbbra is hagyd figyelmen kívül, a személyes sértéseket!

5. Köszönd meg a kritikát 

  Azta! Pontosan azért működik ez a reakció, mert annyira szokatlan: a kritikus ártani akar neked, és rossz közérzetet teremt. Mutasd meg ennek pont az ellenkezőjét, és mondj köszönetet, ez kiveri nála a biztosítékot. Természetesen, nem vagy hálás a sértésekért, de a hála önmagában a pusztító kritikusok 99 százalékát megzavarja!

6. Növessz "vastag bőrt!"

A vastag bőr az ember azon képességét és minőségét írja le, hogy nem reagál érzékenyen a kritikára, és képes elviselni a nehéz helyzeteket.  Aki érzékenyen reagál bármilyen rossz visszajelzésre, az gyorsan eléri a személyes határait. Ezért is fontos, hogy gyorsan vastag bőrt növesszenek. A belső védelemnek számos előnye van: kevésbé leszel stresszes, nem érzed magad sértve, magabiztosabb leszel, elégedett leszel.

Az ilyen helyzeteket meg kell akadályozni , függetlenül attól, hogy vastag a bőröd vagy sem. Beszélj főnököddel, ha a munkahelyi környezet szinte kizárólag negatív. A vezetőknek be kell lépniük, foglalkozniuk kell az ilyen viselkedéssel, és biztosítaniuk kell a viselkedés megváltoztatását. Ha ez nem történik meg - vagy ha esetleg a főnök is részese a problémának -, akkor szükséges és ésszerű lehet másik munkáltatót keresni. Ellenkező esetben nemcsak a munkád, de az egészséged is megsínyli a helyzetet.