A fehér ló

Egy idős ember élt egy faluban, és nagyon szegény volt; mégis még a királyok is féltékenyek voltak rá, mert volt egy gyönyörű fehér lova. A királyok fantasztikus összegeket ajánlottak a lóért, de nem adta el.

Egyik reggel nem találta a lovát az istállóban. Az egész falu összegyűlt, és az emberek azt mondták:

- Te buta öreg, mit mondtunk neked? Miért nem adtad el azt a lovat? Mindig tudtuk, hogy egy nap ellopják majd. Micsoda szerencsétlenség történt most!

De az öreg azt mondta: 

- Lehet igen, de lehet, hogy nem. Miért ítélkeztek? Mondjátok csak azt, ami valójában van. A ló nincs az istállóban. Ennyi a tény, minden más ítélet. Legyen az szerencsétlenség vagy áldás, nem tudom, mert nem tudom, mi lesz ezután.

Az emberek nevettek az öregen. Mindig is tudták, hogy egy kicsit őrült.

De 14 nap múlva a ló hirtelen visszatért. Nem lopták el, hanem a vadonba szökött. És nem egyedül jött, hanem 12 vad lovat is hozott magával. Az emberek ismét összegyűltek, és azt mondták: 

-  Öreg, igazad van, ez valóban áldás!

 Az öreg azt válaszolta: 

- Lehet igen, de lehet, hogy nem. Miért ítélkeztek? Mondjátok csak azt ami van, hogy a ló visszajött. Ha egy szót olvasol egy mondatban; hogyan ítélheted meg az egész könyvet?

De az emberek csak csóválták a fejüket, tanácstalanul.

Az öregnek egyetlen fia volt. Nekilátott betörni a vadlovakat. Egy héttel később leesett a lováról, és eltörte mindkét lábát. Újra összegyűlt a nép, és ismét ítélkeztek: 

- Micsoda szerencsétlenség! Az egyetlen fiad már nem tudja használni a lábát, és ő volt az öregséged támasza. Most szegényebb vagy, mint valaha!

Az öreg viszont azt válaszolta: 

- Lehet igen, de lehet, hogy nem. Az ítélkezés megszállottjai vagytok. Ne tegyétek!A fiam eltörte a lábát. Senki sem tudja, hogy ez áldás vagy szerencsétlenség.

Az emberek ismét csak csodálkoztak az öregen. 

Történt, hogy néhány hét múlva az ország háborút kezdett. A falu összes fiatalját erőszakkal besorozták katonának, csak az öreg fia maradt otthon, mert nem tudott járni. Mindenki tudta, hogy ez a háború megnyerhetetlen és köztudott volt, hogy a legtöbben nem térnek haza. 

Az emberek belátták, hogy az öreg nem is őrült, hanem bölcs. 

 - Igazad volt, öreg, a fiad balesete áldásnak bizonyult. Lehet, hogy a fiad nem tud járni, de legalább veled van.

Az öreg ismét válaszolt: 

- Lehet igen, de lehet, hogy nem. Ti csak ítélkeztek! Csak annyit tudtok, hogy a fiaitokat behívták a hadseregbe, az én fiamat pedig nem. Csak a mindenható Isten tudja, hogy ez áldás-e, vagy szerencsétlenség!